A merev hab poliuretán terepi permetezésének technikai vonatkozásai
A merev hab poliuretán (PU) szigetelőanyag egy ismétlődő szerkezeti egységből álló polimer, amely izocianát és poliol reakciójával képződik, karbamát szegmensből áll. Kiváló hőszigetelő és vízszigetelő képességének köszönhetően széles körben alkalmazható külső fal- és tetőszigetelésben, valamint hűtőházakban, gabonatárolókban, irattárakban, csővezetékekben, ajtókban, ablakokban és egyéb speciális hőszigetelő területeken.
Jelenleg a tetőszigetelés és a vízszigetelés mellett különféle célokat is szolgál, például hűtőházakban és nagy és közepes méretű vegyipari létesítményekben.
Kulcsfontosságú technológia a merev habos poliuretán szórt építéshez
A merev hab poliuretán szórási technológiájának elsajátítása kihívást jelent az olyan lehetséges problémák miatt, mint az egyenetlen hablyukak. Elengedhetetlen az építőipari személyzet képzésének fejlesztése, hogy jártasak legyenek a szórási technikák kezelésében, és önállóan megoldhassák az építkezés során felmerülő műszaki problémákat. A szórószerkezetek építésének főbb műszaki kihívásai főként a következő szempontokra összpontosulnak:
A fehérítési idő és a porlasztási hatás szabályozása.
A poliuretán hab képződése két szakaszból áll: habosítás és kikeményedés.
A keverési szakasztól a hab térfogatának tágulásának megszűnéséig ezt a folyamatot habzásnak nevezzük. Ebben a fázisban a buboréklyuk-eloszlás egyenletességét kell figyelembe venni, amikor a permetezési műveletek során jelentős mennyiségű reaktív forró észter szabadul fel a rendszerbe. A buborékok egyenletessége elsősorban olyan tényezőktől függ, mint:
1. Anyagarány-eltérés
Jelentős sűrűségbeli eltérés van a géppel és a kézzel generált buborékok között. A géppel rögzített anyagarányok jellemzően 1:1; azonban a különböző gyártók fehér anyagai közötti eltérő viszkozitási szintek miatt a tényleges anyagarányok nem feltétlenül egyeznek meg ezekkel a rögzített arányokkal, ami a hab sűrűségének eltéréseit eredményezheti a túlzott fehér vagy fekete anyagfelhasználás miatt.
2. Környezeti hőmérséklet
A poliuretán habok rendkívül érzékenyek a hőmérséklet-ingadozásokra; habosítási folyamatuk nagymértékben függ a rendelkezésre álló hőtől, amely mind a rendszeren belüli kémiai reakciókból, mind a környezeti feltételekből származik.
Amikor a környezeti hőmérséklet elég magas a környezeti hőtermeléshez, felgyorsul a reakciósebesség, ami teljesen kitágult habokat eredményez, amelyek felületi sűrűsége állandó.
Ezzel szemben alacsonyabb hőmérsékleten (pl. 18°C alatt) a reakcióhő egy része a környezetbe disszipál, ami hosszabb kikeményedési időt és megnövekedett formázási zsugorodást okoz, ezáltal növelve a termelési költségeket.
3. Szél
A permetezési műveletek során a szélsebességnek ideális esetben 5 m/s alatt kell maradnia; ezen küszöbérték túllépése elfújja a reakció során keletkező hőt, ami gyors habzást okoz, miközben a termék felületét rideggé teszi.
4. Alaphőmérséklet és páratartalom
Az alapfal hőmérséklete jelentősen befolyásolja a poliuretán habképződési hatékonyságát a felhordási folyamatok során, különösen akkor, ha a környezeti és az alapfal hőmérséklete alacsony – a kezdeti bevonat után gyors felszívódás következik be, ami csökkenti az anyaghozamot.
Ezért a déli pihenőidők minimalizálása az építkezések során a stratégiai ütemezéssel párhuzamosan kulcsfontosságú a merev poliuretán hab optimális tágulási sebességének biztosításához.
A merev poliuretán hab egy polimer termék, amely két komponens – izocianát és kombinált poliéter – reakcióival jön létre.
Az izocianát komponensek könnyen reakcióba lépnek a vízzel, karbamidkötéseket képezve; a karbamidkötés-tartalom növekedése a keletkező habokat rideggé teszi, miközben csökkenti a tapadást közöttük és az aljzatok között, ezért tiszta, száraz, rozsda-/por-/nedvesség-/szennyeződésmentes aljzatfelületeket kell alkalmazni, különösen kerülve az esős napokat, amikor a harmat/dér jelenléte el kell távolítani, majd szárítani kell a további műveletek előtt.
Közzététel ideje: 2024. július 16.